Mekkora a valószínűsége annak, hogy az illegális zeneletöltés miatt 2015-ig 1,2 millió ember veszti el állását Európa szerte? Lássuk a tényeket!
A MAHASZ legutóbbi közleményében nagy csinnadrattával üdvözölte az Európa Parlament határozott állásfoglalását az internetes kalózkodással szemben. A magyar zenekiadók jogvédői közleményükben Frances Moore szavait idézték. Ebben az IFPI (International Federation of the Phonographic Industry – A Hanglemezipar Nemzetközi Szövetsége) vezérigazgatója a kalózkodásra hivatkozva azt állította, hogy ez a jelenség európai munkahelyeket veszélyeztet a zene-, könyv-, film- és más iparágakban. Üdvözölte, hogy az Európa Parlament felismerte, hogy az tagországok kormányai nem képesek önállóan kezelni a jelenséget.
A továbbiakban lássuk mi is történt a közelmúltban. Az Európa Parlamenti képviselők többséggel fogadták el a Szellemi Tulajdon Belső Piaci Védelméről szóló jelentést, amely azokat a jogi kereteket állapítja meg a tagállamok részére, melyek alapján szankcionálniuk kell a szellemi tulajdonnal szembeni online jogsértéseket.
A számok tükrében
Ez év márciusában egy független tanácsadó szervezet, a Tera, a fontosabb szakszervezetek (UNI, MEA, FIA) segítségével statisztikát készített, melyszerint 2015-ig várhatóan 1,2 millió ember veszti el munkahelyét a kreatív iparágakban, a 240 milliárd euró bevételkiesés miatt. A kreatív iparágak a 2008-as adatok alapján 185 ezer dolgozójukat bocsátották el és 10 milliárd euró bevételkiesést könyveltek el, az illegálisan terjesztett anyagaik miatt.
Ha az összeurópai adatokat levetítjük kis hazánk népességére, akkor a Magyarországi szellemi termékekkel foglalkozó iparágak (film, zene, könyv, szoftver, stb.) 2015-ig 1300 milliárd forint mínuszra számíthatnak, vagyis 4,8 milliárd euróra. Az érintettek körébe tartoznak a zeneipar több ezres létszámú szereplői, mint a szerzők, az előadók és a hangfelvétel-előállítók is.
A MAHASZ közleménye, bár finoman fogalmaz, gyakorlatilag azt sugallja, hogy a jogtulajdonosok szemében mindazok tolvajnak minősülnek, akik öt év leforgása alatt 1300 milliárd forintnyi könyvet, zenét és filmet lopnak el. Dr. Musinger Ágnes, a MAHASZ igazgatója szerint szinte a csodával határos, hogy egyáltalán születnek még szellemi alkotások. Az igazgatónő szerint a Gallo jelentés arra hívja fel az Európa Parlament figyelmét, hogy a mostani kilátástalan helyzetet csakis korszerű és hatékony jogi eszközökkel lehet felszámolni.
Az már szinte közhelynek számít, hogy a zenerajongókat kriminalizálják, illetve ezáltal elidegenítik, a közlemény utolsó frázisa pedig egyenesen nevetséges és demagóg:
A zene-, könyv- és filmipar üzleti működését folyamatosan alakítja az online világhoz való alkalmazkodás jegyében. Több mint 400 legális online zenei szolgáltatás létezik világszerte, ezek közül 250-nél is több Európában, s összességében 12 millió fölötti az elérhető dalok száma. Ezek a szolgáltatások jelentős, folyamatosan növekvő tőkebefektetést igényelnek, jövedelmezőségüket, hosszabb távú fenntarthatóságukat és működésüket ellehetetleníti azonban a hatalmas mértékű digitális kalózkodás.
idézet: MAHASZ
Na, akkor talán „Álljon meg a nászmenet”: Aki még kapott függőséget a kereskedelmi tévécsatornák „információ áradatától”, az gondolkodjon el egy pillanatra azon, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy a zeneipar tényleg ekkora bajban lenne. A számítógépes kalózkodás még az Internet előtti időkből származik (pl. a BBS-eken keresztül), vagy gondolhatunk az újabb internetes kor egyik szép reményű áldozatára a Napster-re. Akkoriban még távolról sem beszélhettünk online fizetős zeneszolgáltatásról. Mindehhez képest manapság napról-napra egyre több legális és fizetős letöltő szolgáltatás indul útjára, közben pedig virágzik a kalózkodás (Kazaa, LimeWire, később a Bittorrent). Ebben az esetben viszont a helyzet paradoxális, ugyanis, hogyan lehetnek a legális zeneletöltő szolgáltatások profitábilisak, miközben a digitális kalózkodás minden profitot lenulláz? Másrészt, miért is injektálnak a kiadók további tőkét az iparágba, ha az úgysem térül meg?
Nos, kedves olvasó! Ha Ön megtehetné, hogy sok-sok milliárdot invesztálhatna egy üzletbe, amely nemhogy nem termel profitot, de még a befektetése sem térülne vissza, belemenne-e? Esetleg arról van szó, hogy egyeseknek (sőt többeknek) már nem elég az a bevétel amelyeket a bolti és online eladásokból, valamint az adathordozók utáni jogdíjakból vágnak zsebre?
Tegyük azonban tisztába a dolgokat: a dalszöveg-írókat, előadókat, szerzőket igenis megilleti a jogdíj, ami a munkájuk anyagiakban megnyilvánuló elismerése, ám az „érdekvédőik” talán nem a zenerajongói tábor elkárhoztatásával kellene érvényt szerezzenek a jogaiknak…