Muszáj saját adathordozón tárolni a zenét? Az on-demand (igény szerinti) zenei szolgáltatók szerint erre határozott nem a válasz. A zeneipar azonban vegyes érzelmekkel figyeli a változásokat: a kiadók a hasznukért remegnek, a felhasználók pedig a ritkaságokat és a magyar zeneszámokat hiányolják.
A zeneletöltés nem megoldás – gondolhatják például, akiknek tönkrement az mp3 gyűjteményük, mert megkarcolódott a CD, amire kiírták a számokat. Mások nem akarnak kalózkodni, kriminalizálódni a jelenleg érvényben levő szerzői jogi törvény miatt. Bármi legyen a motiváció, az on-demand zenei szolgáltatásokat, melyeken gombnyomásra milliószám találhatóak meg zeneszámok, világszerte egyre jobban megszeretik az emberek. Egyre több is van belőlük: a legismertebbek – a Napster, a Spotify vagy a Rhapshody – réges rég kínálják a legkülönbözőbb zenéket, utóbb felsorakozott melléjük a német Simfy vagy a Steereo. A Napsternél tízmilliós adatbázisból lehet online hallgatni a számokat a havidíjért vagy letölteni a számonként 99 eurocentnek megfelelő összegért Amerikában, Európába és Japánban. A Napster To Go csomagban például 14,95 euróért több mint tízmillió számhoz lehet hozzáférni, ezeket kompatibilis mp3-lejátszóval meghallgatni, akár három PC-re korlátlan mennyiségű zenét az adatbázisból letölteni, keresni, illetve egyes címeket megvásárolni és kimásolni.
Itthon nem ilyen fényes a helyzet. A nagy szolgaltatók – a Grooveshark kivételével – tipikusan nem szolgáltatnak a regióban, illetve nincs releváns magyar zenei kínálatuk. Pedig igény nyilván lenne rá, bárki kiszámolhatja, hány dalnak kellene lennie egy hétezer forintos CD-n ahhoz, hogy versenyképes legyen az ára a letöltéssel illetve fájlmegosztással szemben – vagy egyszerűbben fogalmazva, nem hétezer, hanem kétezer forintba kellene kerülnie egy-egy tíz dalt tartalmazó CD-nek, vélhetnénk.
Ezeknek a szolgáltatásoknak ugyanakkor nagyon vegyes a fogadtatása: nem győzték meg még a nagyközönséget arról, hogy a művészek érdemben részesülnek a bevételből.
Walter Holzbaur, a Wintrup Musikverlags vezetője (ez a kiadó képviseli például a Wir sind Heldent vagy David Guettát) a Spiegel Online-nak azt mondta: „Amit egyáltalán nem tudok megérteni, az az, hogy jön egy szolgáltató, a piacra helyez egy új üzleti modellt anélkül, hogy konkrét megállapodása lenne a termékről, ami ezt az üzleti modellt egyáltalán lehetővé teszi.”
Mikroszkopikus részek
Az Information is Beautiful még azt is kiszámolta, melyik digitális piacon milyen feltételekkel mennyit keres egy művész. A last.fm-en publikálva akkor kereshet például havonta 1160 dollárt, ha 1.546.667 alkalommal hívják le a számát – szintén havonta. Itthon a zeneszerzők-szövegírók az Artisjus útján előfizetőnként havi 200 Ft jogdíjat kapnak a korlátlan zenehallgatást szabad kiválasztással nyújtó szolgáltatóktól – derült ki az Artisjus közleményéből, amit a legutóbbi, ötvennél is több szerver lefoglalásáról szóló hírek kapcsán adtak ki.
„Az ilyen szolgáltatások azonban nem tudnak megerősödni, mert a keresletet elszívják a jogsértő fájlcserélő hálózatok. És tegyük hozzá halkan, amíg ezekhez a tartalmakhoz ingyen hozzá lehet jutni és a morál nem igazán változik, addig nehéz elfogattatni az emberekkel, hogy miért jobb az eredeti, a legális. Emellett a nemzetközi médiavállalatok is nehézkesen biztosítják saját jogaikat magyar jogszerű szolgáltatásokhoz” – teszi hozzá Tóth Szabolcs, a Sugarloaf zenekar zeneszerzője, az Artisjus szerzői véleményező bizottságának tagja.
A gyakorlat mégis mást mutat: az emberek igenis hajlandóak fizetni a korrekt áron kínált, könnyen elérhető minőségért: nem csak a prémium szolgáltatásokért, de az SMS-warez szervereken kínált tartalmakért is. Miért ne fizetnének tehát a legális áruéért?
Hivatalos adatot nem publikáltak arról, mekkora például a Spotify bevétele, csak annyit tudni, hogy a több tízmillió zenét ingyen letöltő felhasználóval 325.000 fizető prémiumügyfél áll szemben. A zenei iparban remek alternatíva lehetne a streaming az illegális P2P börzék helyett.
on-demand streaming
Az on-demand streaming zenei szolgáltatások igényb evételével igény szerint lehet a hanganyagokat egy központi adatbankból letölteni. Egyidejű, vagy azonnali adatfolyamot jelent emellett, általában tömörített multimédiás információ interneten keresztül való kézbesítése.
Tóth Szabolcs egy korábbi hvg.hu cikkel kapcsolatban kirobbant fórum-vitában ugyanakkor azt hangsúlyozta: nem az Artisjuson múlik, hogy itthon olcsón, kényelmesen és legálisan lehessen hozzájutni a zenékhez, hanem az üzleti szereplőkön – a megoldást pedig kormányzati digitális stratégia létrehozásában látják.
„Biztos vagyok abban, hogy a jövőben a zenefogyasztás nagy része on-demand streamingen kereszütl zajlik majd ” – véli a berlini digitális média tanácsadó Petar Djekic. Szerinte a konzerv zenei élmény előnyeit és jelentőségét túlértékelik. „Történelmileg nézve a zene birtoklása fizikai hanghordozón alig több mint száz évre tekint vissza. A hanghordozók piaca az utóbbi években visszaesett, már a német zeneipari szövetség képviselői is belátták, hogy újabb megoldások felé kell fordulni” – teszi hozzá a tanácsadó.
Más kérdés, hogy hol lehet megvenni a ritkaságokat: ahogy az egyik kommentelő a korábban említett vitában felvetette: „hol tudom megvenni a Nightwing zenekar 1982-es lemezét, a Black summert? Melyik Magyar CD áruházban vagy melyik Magyar Online boltban? Ja, hogy a Nightwing zenekart sem az online CD-áruházak, sem a magyarországi áruházakan nem ismerik?… Ja, az USA-ban lehet 1982-es lemezek CD-jét kapni potom 4.99 ért?” Ugyanő hívja fel a figyelmet arra, hogy „ha itthon rendelem meg az Új IRON MAIDEN albumot, a Final frontiert, alapból alsó hangon 6 000 körül fog indulni. Ugyanezt a terméket Angliában előrendeléssel 6 EURÓÉRT !!!!! LETÖLTHETEM. Hol van Magyarország ettől…”
Nem rossz üzlet
Sokszor tehát a felhasználónak nem marad más választása, mint illegálisan letölteni, amire vágyik – pedig szívesen fizetne is érte. Ahogy mások a prémium szolgáltatásokra is hajlandóak áldozni. A Simfy esetében például az egyik üzletvezető, Steffen Wicker szerint nem magáért a zenéért, hanem a kényelemért fizetnek az emberek. A Simfy-prémiumfelhasználó 9,99 euróért használhatja majd a zenehallgatást kényelmesebbé tevő alkalmazást a számítógépén, az okostelefonján, illetve a mobil-alkalmazásokat – online vagy offline is. Steffen Wicker azt is elárulja, hogy a mintegy tíz eruró 60-70 százaléka landol a lemezkiadók és az értékesítők számláján. Ez havonta és felhasználóként ugye 7 eurót jelent, 84 eurót tehát évente, ami szerinte nem rossz üzlet – főleg, mert a társaság úgy számol, hogy az év végére hatszámjegyűvé növekszik a prémium-előfieztői száma.
A hazai piacon a streaming kínálati oldal gyakorlatilag üres. A piaci rést itthon is felfedezték: Magyarországon a 3G Multimédia nevű technológia-fejlesztő cég motorjával indul egy új szolgáltató a nyár közepén, egyelőre tesztüzemben – tudtuk meg a 3G Multimedia munkatársától, Molnár Dánieltől. Azt is hozzátette: „A felhasználók figyelméért folyó versenyben a mai vizuális, összekötött világban a zene rögzített formája a háttérbe szorult – szó szerint. Mi hiszünk a zene értékében, de be kell látnunk, a bakelit szaga már keveseket hoz lázba, és az új generáció tagja közül sokan nem is tapasztalták meg a dobozos zene birtoklásának élményét.”
„A felhasználóval fizettetni a zenéért kudarcra ítélt modell” – hangsúlyozta a hvg.hu egy korábbi cikkében 3G Multimédia egyik alapítója, Sziklay-Pap Ferenc. Szerinte ugyanis a zenefogyasztási szokások radikálisan megváltoztak, a hanghordozóról digitális formátumra való átállás már szinte teljes egészében lezajlott, és küszöbön áll a következő fordulat. Az egyre nagyobb sávszélességnek köszönhetően fogyasztók milliói kezdik felismerni, hogy szükségtelen letölteniük és tárolniuk a zenéket, ha stream technológával, realtime lejátszással is élvezhetik a zenét.
Ráadásul a stream alapon nyugvó zenei megoldás nem csupán PC, hanem mobil környezetben működik, a közösségi oldalakba (pl. Facebook, IwIw) is beépülhet.
A 3G Multimédia és partnerei által járhatónak vélt üzleti modell szerint a földrajzilag és tematikusan releváns reklámra fókuszálnak, és ha komolyabb érzelmi kötődés alakul ki egy előadó és hallgatója között, ezt a kötődést merchandising értékesítésével, vagy élményre fordításával, koncertjegyre konvertálják a tervek szerint.
A piac jelen becslések szerint a következőképp oszlik meg: rögzített zene 28 milliárd USD, koncertjegyek: négymilliárd USD és merchandising 1,5 mrd USD. Az arányok átalakulnak, egyelőre a növekedes helyett inkább a hagyományos modell átalakulása, a csatornák kannibalizálása várható, az abszolútérték csak hosszú távon nőhet.
forrás: http://hvg.hu/Tudomany/20100627_letoltes_helyett