Szerzői jog: viták és remények

Bár a nyilatkozatok a témában meglehetősen derűs hangvételűek, korántsem biztos, hogy egy globális megállapodás születhet ebben témában a közeljövőben. Több kontinens számos országa részt vesz az ACTA – Anti-Counterfeiting Trade Management) vagyis a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás tető alá hozásában, kezdve az Egyesült Államokkal, az Európai Unión keresztül Japántól, Dél-Koreáig. Az ACTA célja egy olyan egységes nemzetközi tervezet létrehozása, amelyet miután a döntéshozó testület jóváhagy, majdnem globális szinten biztosítana jogalapot az illegális másolatok terjesztése és széles skálán történő felhasználása ellen.

Ez irányú tárgyalások már 2007 óta folynak, melyekről számos információ szivárgott ki. Ez nem a véletlen műve, hanem az, hogy egyes résztvevők ilyen módon szeretnének rávilágítani bizonyos belső ellentétekre. Április hó folyamán végre napvilágot látott a tervezet egy publikus változata is, melyek nagyja részt igazolták az eddig kiszivárogtatott információk hitelességét. A közzétett információk többek között arról szólnak, hogy a nagyrészt magánkézben levő internetszolgáltatók jogi úton felelősségre vonhatóak legyenek, ha bebizonyosodik, hogy nem tettek meg minden tőlük telhetőt a jogsértő tartalmak közzétevői ellen.

Egy másik érdekes pont a tervezetben az, hogy az internet felhasználókat nem értesítenék arról, hogy tevékenységük nyomán IP-cím és más adatgyűjtés folyik. A dokumentum szövegrészei tele vannak zárójelekkel, amelyekben feltételes módot használnak, vagyis ezekben az esetekben nincs konszenzus a tárgyaló felek között.

Továbbra sem beszélhetünk arról, hogy az EU-országok képviselői elleneznék az internet szolgáltatók felelősségre vonását, ha azok nem tudják hitelt érdemlően igazolni, hogy megfeleltek az elvárásoknak. Működő példaként a brit eljárásrendet említik, melynek neve Digital Economy Act, mely törvényileg írja elő az internet szolgáltatóknak az adatgyűjtést, 2011 elejétől kezdve. A brit megoldás sem tökéletes ebben a témakörben, ugyanis a legújabb híresztelések alapján a hatósági szerepkört betöltő OFCOM kivételeket is meghatároz, amelyek a legnagyobb internetkiszolgálók közül kerülne ki, ennek pedig az lenne az eredménye, hogy a szigetország közel 400 ezer internetezőjét nem fenyegetné a „lehallgatás” veszélye.

A tárgyaló felek közötti ellentétekre legnagyobb mértékben az tény világít rá, hogy az Egyesült Államok küldöttsége ragaszkodik a média teljes kizárásához a tárgyalások alkalmával. Mostanáig, ez így zajlott, viszont az Európa Parlament képviselői által aláírt nyilatkozat egyik pontjában pont emiatt emelt kifogást, mert szerintük a nyilvános tárgyalás garantálná az összeurópai kívánalmaknak való megfelelést. Ezen felül, az EU szeretné, hogy ne államközi határozatokkal „nyomják le a tagállamok torkán” a jogharmonizációt, hanem a tagországok egy megfelelően hosszú periódus alatt közelítsék egymáshoz a jogrendszereiket. Ezen felül az Európai Unió szeretné, hogy mielőtt egy internetszolgáltatót az adatgyűjtés megkezdésére szólítanának fel, azt előzze meg egy részletes vizsgálat és kockázatelemzés, hiszen ekkora mértékben egyetlen internet szolgáltató sem tehető felelőssé az általa forgalmazott adatok tartalmáért.

A tárgyalások hátterében zajló küzdelmet még inkább alátámasztja egy újabb, júliusban napvilágra került változat, amely már szigorúan megtiltja az EP-küldöttségnek bármiféle nyilatkozat megtételét, vagy adat közlését. Legutóbb egy texasi tanácsadó cég hozott nyilvánosságra egy másik gyűjteményt, több verzióban. Ezek nagyja részt alátámasztják az eddigi adatokat, de több szövegrészből kikerültek a zárójelek, illetve nagy mértékben módosították azokat. Mindez azt jelzi, hogy az áprilisi verzióhoz képest a tárgyaló felek már haladtak előre valamicskét.

A legutóbbi módosítások nem érintették azokat a nagyon szigorú kitételeket amely az internetezők adataira vonatkoznak. Ennek alapján nem csak az internetezők IP-címeit kell kiadni a jogvédő szervezeteknek, hanem a felhasználók teljes nevét, lakcímét és telefonszámát is, akik ennek alapján megindíthatják az eljárást. Ennek fényében, egyáltalán nem csoda, hogy a szervezők titokban akarják tartani a tárgyalások jegyzőkönyveit. Az Unió aggályainak adott hangot emiatt, ugyanis ez a fajta titoktartás ellenkezik az európai jogrenddel, mert feltételezi, hogy ezáltal nincs garancia arra nézve, hogy a tárgyaló felek ténylegesen az állampolgáraik érdekeit tartják szem előtt a tárgyalások során és nem pedig a kormányaikét.

A tárgyalások másik legsarkalatosabb pontja. hogy mekkora mértékben sérülhetnek az alapvető emberi és polgárjogok, ha ilyen mértékű adatgyűjtésbe kezdenek. Ezen felül egy ilyen globális államközi megállapodás olyan nagy mértékben kényszerítené az EU-tagállamokat a jogrendjük megváltoztatására a szellemi tulajdon védelmében, amely nem kivitelezhető a jelenlegi jogrendek keretein belül. Ezen felül tovább bonyolítja a tárgyalásokat, hogy oly módon kell az ACTA szabályozza a szellemi tulajdon védelmét, hogy közben ne módosítsa a már meglévő jogrendszereket, illetve ne teremtsen újabb kiváltságokat.

Az Európai Uniónak az a nézete, hogy nem születhet olyan döntés, amely a közösségi szabályozást közelebb vinné akár az Egyesült Államokéhoz, akár az ázsiai államokéhoz. Hosszú távon, az EU valahogy úgy képzeli el az együttműködést, hogy az irányelveket mindössze figyelembe veszi, de „házon belül” szándékozik kezelni a problémát, amennyiben erre a közösségen belül igény mutatkozik. A tárgyalások jelenlegi állása arra enged következtetni, hogy az ellentétek és az ellenérdekek oly mértékben feszülnek egymásnak, hogy kétséges a tárgyalássorozat belátható időn belüli lezárása. Néhány hónap múlva azonban, lehetséges, hogy pontosabb képet kapunk arról, milyen intézkedések születhetnek a jövőben, amelyek minden internetezőre kihatással lesznek.