“A Balaton minden magyar szívében és emlékeiben ott van. A Balatont látni kell, érezni a feelinget, a bulikat, a vízibiciklit, a hekket, a lángost – minden évben legalább egyszer!” – meséli Náksi Attila, aki ezzel tökéletes magyarázatot is ad arra a kérdésre, hogy vajon miért épp a “Balaton” címet kapta Magyarország első számú DJ-párosának új dala.

A teljes maxi letölthető itt:
http://naksivsbrunner.hu/dl/balaton_masterek/

A Fraunhofer éveken át dolgozott az MPEG audioszabványon belüli jól működő, valós időben dekódolható, viszonylag jó minőséggel kecsegtető, de kis bitrátájú audioformátumon. Az első enkóder, az azóta is előszeretettel használt “l3enc”, azaz Layer 3 Encoder 1994. július 7-én jelent meg, miután az ISO MPEG Audio tanács által kifejlesztett, C nyelven írt referenciaimplementáció megjelent az MPEG audioszabványra.

Szomjazott a számítógépes világ egy jó zeneformátumra

Akkoriban elsősorban digitális jeltovábbításra használták, televíziós és rádiós berkekben, a felhasználóként ekkor még nem is feltétlenül tudtunk az MP3 létezéséről. A névadás után, szeptember 9-én jelent meg az első MP3-lejátszó, a Winplay3, amit akkoriban a legtöbben még nem letöltöttünk, hanem floppy lemezeken terjedt. A számítógépes zene akkoriban többnyire kimerült a MIDI (digitális kotta + az azt megszólaltató hanggenerátor) és a tracker (apró hangminták modulálásával és szekvenciákba rendezésével létrehozott zene) formátumokban. A legtöbb PC-ben lévő átlagos hangkártya nagyon otrombán játszotta le a MIDI zenéket, igaz a tracker (s3m, xm, mod formátumok) muzsikák közül nagyon sok igényes darab is kikerült, s sokan próbálgatták akkor szárnyaikat az elektronikus zenekészítés területén.

Az MP3 ekkor robbant be a köztudatba, s hirtelen sikere annak köszönhető, hogy azokban az időkben egy átlagos számítógép merevlemeze legfeljebb 1-2 gigabájtos volt. A 90-es években az MP3 elsősorban nem a minősége miatt vált elterjedtté, hanem az általa elérhető kis méret miatt. Akkoriban a zenék 128 kbit/s bitrátával voltak fellelhetőek, ami manapság egy online zenei szolgáltatás streamjéhez képest is kevés. A jobb minőségre való törekvés csak a 2000-es évek után vált jellemzővé, de ekkor már a háttértárak mérete is jelentősen nőtt, illetve az internet terjedésével, a szélessáv megjelenésével lehetővé vált jóval nagyobb adatmennyiség mozgatása és tárolása.

A Winamp, mindenki kedvence

Minden idők legnépszerűbb MP3-lejátszó programja, a Winamp 1997-ben jelent meg. Eleinte csak egy kezdetleges lejátszó volt, de sokaknak tetszett az extra vizualizáció (spectrum analyser), a lejátszási listák kezelése, a konfigurálhatóság és persze az MP3 lejátszás képessége. A Winampnak köszönhető az ID3 címkézés elterjedése és általános használata is, hiszen ezek kitöltésére, megjelenítésére is itt láttunk először jó példát.

Később a Winamp 2 és a Winamp 3 egyre komplexebbé vált, videolejátszás, ezernyi kiegészítő, testre szabhatóság, skinezhetőség, online rádiógyűjtemény és egyéb extrák színesítették a Winamp repertoárját. 1998-tól legalább 2005-ig szinte elképzelhetetlen volt egy otthoni számítógép nélküle. Ma persze már minden számítógép, mobil eszköz, autós rádió vagy bármilyen kütyü képes MP3-mat lejátszani, teljesen alapvető lett, pontosan ugyanannyira, mint a képformátumok között a JPG.

Manapság viszont ahogy a Winampnak, úgy az MP3-nak is visszaszorul a jelentősége. Egyre színesebb a formátumkínálat, minden nagyobb cég saját formátumokat preferál. Az Apple az AAC-re, a Microsoft pedig a saját Windows Media Audio (wma) formátumra esküdött fel, bár tény, hogy MP3-támogatás nélkül semmilyen szoftver vagy készülék nem él meg.. Az MP3 legnagyobb ellenzője természetesen a zeneipar, ahol sokan az iparág gyilkosát, a CD-piac antikrisztusát látták benne. A kényelmes, könnyen kezelhető formátum valóban elolvasztotta a műanyag korongok és mágnesszalagok piacát, de ebben jelentős szerepe volt a hordozható MP3-lejátszók és az online szolgáltatások terjedésének, illetve a CD-n vásárolt zene magas árának is.

Az MP3 boszorkányüldözése azért vált ilyen kritikus kérdéssé, mert a zeneipar nem volt felkészülve ennek a formátumnak a megérkezésére és a hirtelen elterjedésére. Mivel a dekódolás mellett az tömörítő szoftverek is bárki számára hozzáférhetők, ezért MP3 segítségével minden eddiginél könnyebben lehetett CD-t másolni, tömöríteni, s terjeszteni eleinte offline, majd online. A kiadók felkészületlensége, s a CD mindenképp életben tartása miatt az elmúlt évtizedben felnőtt generáció nagyrészt már úgy szocializálódott, hogy a zenéért nem akar fizetni minden egyes album vagy szám esetén.

Ma már a minőség és a kényelem számít

Az elmúlt 5-6 évben, a PC-kben elérhető tárterület és sávszélesség növekedésével párhuzamosan a zenehallgatók a veszteségmentes tömörítés felé mozogtak. Az MP3 a zenéből elveszi az emberi fül által nem hallgató tartományokat, kevésbé dinamikus, laposabb jelet tárol el, ezzel csökkentve akár tizedére is a CD-n használt formátum méretét. A veszteségmentes tömörítést viszont a kiadók nem támogatták kellőképp, leginkább illegális forrásokból szerezhetők be ilyen hangfájlok. A kiadók és a szerzői jogvédők természetesen tűzzel-vassal irtják a zenei torrent oldalakat, és egyéb forrásokat.

Igaz az Apple által mutatott üzleti modell működik, a cégnek sikerült rávennie az iPod-felhasználókat, hogy a széles kínálatból válogatva fizessenek a letöltött zenékért. A jövő, illetve egyes helyeken a jelen viszont az átalánydíjas konstrukciókról szól, ahol a felhasználók bármit hallgathatnak, és annyiszor, azon az eszközön, ahol szeretnék, amennyiben a szolgáltatás havidíját kifizették. Ez az evolúció rég kezdődött és még ma is tart, de a folyamat alapjait kétségtelenül a 15 évvel ezelőtt felbukkant MP3-nak köszönhetjük. Akkor is, ha a formátum ma már csak egy a sok közül, s akkor is, ha a legtöbb felhasználó valójában ma már nem is tudja, hogy milyen formátumú zenét hallgat, vagy, hogy pontosan mit is jelent a bűvös MP3 kifejezés.

forrás: http://www.hwsw.hu/hirek/44911/mp3-fraunhofer-zene.html

A zeneletöltés nem megoldás – gondolhatják például, akiknek tönkrement az mp3 gyűjteményük, mert megkarcolódott a CD, amire kiírták a számokat. Mások nem akarnak kalózkodni, kriminalizálódni a jelenleg érvényben levő szerzői jogi törvény miatt. Bármi legyen a motiváció, az on-demand zenei szolgáltatásokat, melyeken gombnyomásra milliószám találhatóak meg zeneszámok, világszerte egyre jobban megszeretik az emberek. Egyre több is van belőlük: a legismertebbek – a Napster, a Spotify vagy a Rhapshody – réges rég kínálják a legkülönbözőbb zenéket, utóbb felsorakozott melléjük a német Simfy vagy a Steereo. A Napsternél tízmilliós adatbázisból lehet online hallgatni a számokat a havidíjért vagy letölteni a számonként 99 eurocentnek megfelelő összegért Amerikában, Európába és Japánban. A Napster To Go csomagban például 14,95 euróért több mint tízmillió számhoz lehet hozzáférni, ezeket kompatibilis mp3-lejátszóval meghallgatni, akár három PC-re korlátlan mennyiségű zenét az adatbázisból letölteni, keresni, illetve egyes címeket megvásárolni és kimásolni.

Itthon nem ilyen fényes a helyzet. A nagy szolgaltatók – a Grooveshark kivételével – tipikusan nem szolgáltatnak a regióban, illetve nincs releváns magyar zenei kínálatuk. Pedig igény nyilván lenne rá, bárki kiszámolhatja, hány dalnak kellene lennie egy hétezer forintos CD-n ahhoz, hogy versenyképes legyen az ára a letöltéssel illetve fájlmegosztással szemben – vagy egyszerűbben fogalmazva, nem hétezer, hanem kétezer forintba kellene kerülnie egy-egy tíz dalt tartalmazó CD-nek, vélhetnénk.

Ezeknek a szolgáltatásoknak ugyanakkor nagyon vegyes a fogadtatása: nem győzték meg még a nagyközönséget arról, hogy a művészek érdemben részesülnek a bevételből.

Walter Holzbaur, a Wintrup Musikverlags vezetője (ez a kiadó képviseli például a Wir sind Heldent vagy David Guettát) a Spiegel Online-nak azt mondta: „Amit egyáltalán nem tudok megérteni, az az, hogy jön egy szolgáltató, a piacra helyez egy új üzleti modellt anélkül, hogy konkrét megállapodása lenne a termékről, ami ezt az üzleti modellt egyáltalán lehetővé teszi.”

Mikroszkopikus részek
Az Information is Beautiful még azt is kiszámolta, melyik digitális piacon milyen feltételekkel mennyit keres egy művész. A last.fm-en publikálva akkor kereshet például havonta 1160 dollárt, ha 1.546.667 alkalommal hívják le a számát – szintén havonta. Itthon a zeneszerzők-szövegírók az Artisjus útján előfizetőnként havi 200 Ft jogdíjat kapnak a korlátlan zenehallgatást szabad kiválasztással nyújtó szolgáltatóktól – derült ki az Artisjus közleményéből, amit a legutóbbi, ötvennél is több szerver lefoglalásáról szóló hírek kapcsán adtak ki.

„Az ilyen szolgáltatások azonban nem tudnak megerősödni, mert a keresletet elszívják a jogsértő fájlcserélő hálózatok. És tegyük hozzá halkan, amíg ezekhez a tartalmakhoz ingyen hozzá lehet jutni és a morál nem igazán változik, addig nehéz elfogattatni az emberekkel, hogy miért jobb az eredeti, a legális. Emellett a nemzetközi médiavállalatok is nehézkesen biztosítják saját jogaikat magyar jogszerű szolgáltatásokhoz” – teszi hozzá Tóth Szabolcs, a Sugarloaf zenekar zeneszerzője, az Artisjus szerzői véleményező bizottságának tagja.

A gyakorlat mégis mást mutat: az emberek igenis hajlandóak fizetni a korrekt áron kínált, könnyen elérhető minőségért: nem csak a prémium szolgáltatásokért, de az SMS-warez szervereken kínált tartalmakért is. Miért ne fizetnének tehát a legális áruéért?

Hivatalos adatot nem publikáltak arról, mekkora például a Spotify bevétele, csak annyit tudni, hogy a több tízmillió zenét ingyen letöltő felhasználóval 325.000 fizető prémiumügyfél áll szemben. A zenei iparban remek alternatíva lehetne a streaming az illegális P2P börzék helyett.
on-demand streaming
Az on-demand streaming zenei szolgáltatások igényb evételével igény szerint lehet a hanganyagokat egy központi adatbankból letölteni. Egyidejű, vagy azonnali adatfolyamot jelent emellett, általában tömörített multimédiás információ interneten keresztül való kézbesítése.

Tóth Szabolcs egy korábbi hvg.hu cikkel kapcsolatban kirobbant fórum-vitában ugyanakkor azt hangsúlyozta: nem az Artisjuson múlik, hogy itthon olcsón, kényelmesen és legálisan lehessen hozzájutni a zenékhez, hanem az üzleti szereplőkön – a megoldást pedig kormányzati digitális stratégia létrehozásában látják.

“Biztos vagyok abban, hogy a jövőben a zenefogyasztás nagy része on-demand streamingen kereszütl zajlik majd ” – véli a berlini digitális média tanácsadó Petar Djekic. Szerinte a konzerv zenei élmény előnyeit és jelentőségét túlértékelik. „Történelmileg nézve a zene birtoklása fizikai hanghordozón alig több mint száz évre tekint vissza. A hanghordozók piaca az utóbbi években visszaesett, már a német zeneipari szövetség képviselői is belátták, hogy újabb megoldások felé kell fordulni” – teszi hozzá a tanácsadó.

Más kérdés, hogy hol lehet megvenni a ritkaságokat: ahogy az egyik kommentelő a korábban említett vitában felvetette: „hol tudom megvenni a Nightwing zenekar 1982-es lemezét, a Black summert? Melyik Magyar CD áruházban vagy melyik Magyar Online boltban? Ja, hogy a Nightwing zenekart sem az online CD-áruházak, sem a magyarországi áruházakan nem ismerik?… Ja, az USA-ban lehet 1982-es lemezek CD-jét kapni potom 4.99 ért?” Ugyanő hívja fel a figyelmet arra, hogy „ha itthon rendelem meg az Új IRON MAIDEN albumot, a Final frontiert, alapból alsó hangon 6 000 körül fog indulni. Ugyanezt a terméket Angliában előrendeléssel 6 EURÓÉRT !!!!! LETÖLTHETEM. Hol van Magyarország ettől…”

Nem rossz üzlet
Sokszor tehát a felhasználónak nem marad más választása, mint illegálisan letölteni, amire vágyik – pedig szívesen fizetne is érte. Ahogy mások a prémium szolgáltatásokra is hajlandóak áldozni. A Simfy esetében például az egyik üzletvezető, Steffen Wicker szerint nem magáért a zenéért, hanem a kényelemért fizetnek az emberek. A Simfy-prémiumfelhasználó 9,99 euróért használhatja majd a zenehallgatást kényelmesebbé tevő alkalmazást a számítógépén, az okostelefonján, illetve a mobil-alkalmazásokat – online vagy offline is. Steffen Wicker azt is elárulja, hogy a mintegy tíz eruró 60-70 százaléka landol a lemezkiadók és az értékesítők számláján. Ez havonta és felhasználóként ugye 7 eurót jelent, 84 eurót tehát évente, ami szerinte nem rossz üzlet – főleg, mert a társaság úgy számol, hogy az év végére hatszámjegyűvé növekszik a prémium-előfieztői száma.

A hazai piacon a streaming kínálati oldal gyakorlatilag üres. A piaci rést itthon is felfedezték: Magyarországon a 3G Multimédia nevű technológia-fejlesztő cég motorjával indul egy új szolgáltató a nyár közepén, egyelőre tesztüzemben – tudtuk meg a 3G Multimedia munkatársától, Molnár Dánieltől. Azt is hozzátette: „A felhasználók figyelméért folyó versenyben a mai vizuális, összekötött világban a zene rögzített formája a háttérbe szorult – szó szerint. Mi hiszünk a zene értékében, de be kell látnunk, a bakelit szaga már keveseket hoz lázba, és az új generáció tagja közül sokan nem is tapasztalták meg a dobozos zene birtoklásának élményét.”

„A felhasználóval fizettetni a zenéért kudarcra ítélt modell” – hangsúlyozta a hvg.hu egy korábbi cikkében 3G Multimédia egyik alapítója, Sziklay-Pap Ferenc. Szerinte ugyanis a zenefogyasztási szokások radikálisan megváltoztak, a hanghordozóról digitális formátumra való átállás már szinte teljes egészében lezajlott, és küszöbön áll a következő fordulat. Az egyre nagyobb sávszélességnek köszönhetően fogyasztók milliói kezdik felismerni, hogy szükségtelen letölteniük és tárolniuk a zenéket, ha stream technológával, realtime lejátszással is élvezhetik a zenét.

Ráadásul a stream alapon nyugvó zenei megoldás nem csupán PC, hanem mobil környezetben működik, a közösségi oldalakba (pl. Facebook, IwIw) is beépülhet.
A 3G Multimédia és partnerei által járhatónak vélt üzleti modell szerint a földrajzilag és tematikusan releváns reklámra fókuszálnak, és ha komolyabb érzelmi kötődés alakul ki egy előadó és hallgatója között, ezt a kötődést merchandising értékesítésével, vagy élményre fordításával, koncertjegyre konvertálják a tervek szerint.

A piac jelen becslések szerint a következőképp oszlik meg: rögzített zene 28 milliárd USD, koncertjegyek: négymilliárd USD és merchandising 1,5 mrd USD. Az arányok átalakulnak, egyelőre a növekedes helyett inkább a hagyományos modell átalakulása, a csatornák kannibalizálása várható, az abszolútérték csak hosszú távon nőhet.

forrás: http://hvg.hu/Tudomany/20100627_letoltes_helyett

A Spiegel Online által idézett becslés szerint Németországban például 5,7 millió mp3-lejátszót értékesítenek idén, amiből 400 millió eurós bevétel várható a szervezet szerint. Ez 14 százalékkal és kereken százmillió euróval kevesebb a 2009-es adathoz képest. Hasonló a helyzet a többi európai ország esetében is: Franciaországban 17 százalékkal, Nagy-Britanniában, az mp3 lejátszók legnagyobb egyedi piacán egyenesen 22 százalékkal esik idén a forgalom.

Ennek oka a szervezet szerint egyértelmű: egyre több eszköz – mobiltelefon, tábla PC, televízió, autórádió – képes mp3 fájlok lejátszására. Külön mp3 lejátszót már nem nagyon érdemes venni. A termékciklusok az IT-iparban nagyon gyorsan változnak – jegyzi meg a Bitkom.

Valóban, 12 évvel ezelőtt jelent meg a piacon az mp3 lejátszó tömegesen Európában. Németországban ez a “Rio Diamond PMP300″ volt, 32 MB memóriával. A piac 2005-ben ért a csúcsra – akkor Európa-szerte háromszámjegyű növekedést produkált – 8,4 millió eszközt adtak el 700 millió eurós értékben. Azóta viszont évről-évre csökken a kereslet az mp3 lejátszók iránt.

forrás: http://hvg.hu/Tudomany/20100628_mp3_lejatszo_vege