Ingyen Mp3 Letöltés

Az alábbi cikket marodeltadentintoreto írta a virtus.hu-n.

marodeltadentintoreto.virtus.hu

Régóta készülök erre a cikkre. Előre le szeretném szögzeni, hogy nem vonom kétségbe a szerzők jogát, hogy munkájukkal keressenek, csupán rá szeretnék világítani olyan ellentmondásokra…

Régóta készülök erre a cikkre. Előre le szeretném szögzeni, hogy nem vonom kétségbe a szerzők jogát, hogy munkájukkal keressenek, csupán rá szeretnék világítani olyan ellentmondásokra, amelyeken el kell egy kicsit gondolkodni. Aki nem ismeri, a magyar szabályozást ezen a linken elolvashatja: http://www.mszh.hu/jogforras/jogforras_szjog/ . Természetesen cikkemben nem kizárólag a magyar szabályozást, hanem általában a szerzői jogokra vonatkozó túlzó szabályokat szeretném kritika alá vonni. Cikkemben csak a túlzásokra és azon pontokra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek egyrészt ütköznek az általános közerkölccsel, másrészt a jövő szempontjából fenntarthatatlanok. Ezek pedig a kizárólag vagyoni értékű jogok. Nem kívánom bátorítani cikkemmel a kalózkodást. Jogkövető magatartásra szólítok fel mindenkit, mert mint cikkemben is írom később, nem kell ahhoz a törvényt megszegni, hogy példának okáért legális szoftvereket használjunk ingyen, vagy elérhető díjazásért, vagy éppen azért, hogy megszerezzünk egy zenei felvételt. Cikkem a szerzői jogban lévő kilengésekre összpontosít és inkább arra buzdítja a gondolkodó olvasókat és a jogalkotókat, hogy értelmes szabályozást alkossanak a meglévő igazságtalan jogszabályok helyébe.

Mi is a probléma a szerzői jogi szabályokkal? Az, hogy kisajátítja az emberi szellem termékeit. A történelem újkort megelőző időszakában a fontos szellemi termékek elérhetővé váltak mindazok számára, akiknek azok szóltak, és ezért nem kellett egy egész életen át liszenszdíjat fizetni. Ha a szerző nyilvánosságra hozta a művet, attól fogva ahhoz bárki szabadon hozzáférhetett. Fontos felfedezések és találmányok is az emberiség javát szolgálták, nem sajátította ki azokat senki. A szerzők, alkotók maguk is megkapták fizetségüket, ugyanis az uralkodók, államok finanszírozták a tevékenységüket. A találmányok kisajátítása, vagyonná tétele a kapitalizmus terméke. A tőkés tulajdonos a szellemi tulajdon létrehozásával és kisajátításával további haszonra tehet szert azáltal, hogy fontos információkat – amelyek egyébként közérdekűek is lehetnek – eltitkol mások elől, vagy súlyos összegekért árusítja azt, fenntartva a forgalmazásához lévő kizárólagos jogot. A szerzői jogvédelem, a szabadalmi jogok így váltak a kizsákmányolás eszközévé. A művészeti alkotásokért természetesen korábban is fizettek, de például az irodalmi alkotások vagy a zenei alkotások olyanok számára is elérhetővé váltak olcsó kiadványok formájában, akik egyébként nem tudták volna azt megfizetni. Arról azonban szó sem volt, hogy egy a nép fiai közül származó muzsikus azért fizetett volna, mert eljátszotta más művét. Ez ma már nincs így. Még a nyilvánosságra hozott művekért is komoly szerzői díjat kell fizetni. Ha például te egy amatőr zenész vagy és egy lagziban játszol, mivel az nyilvános rendezvénynek minősül, szerzői jogdíjat kell fizetned. De szerzői díjat kell fizetni azoknak a vendéglátó üzemeknek is, akiknél hangosan szól a rádió. Ezek a díjak igen magasak, mert egy rakás ingyenélő vérszívót is eltart, nemcsak a művészeket. Igazából a szerzői díjak töredékét kapják csak meg a művészek. A jogszabályok segítségével aztán ez a kufárbanda bebiztosította azt is, hogy jövedelmük mindenképpen biztosított legyen (kérdem én melyik foglalkozás képes erre), ugyanis komoly büntetés vár azokra, akik e szabályokat megszegik. Megjegyzem a magáncélú másolás a magyar jogszabályok alapján nem tiltott, azaz ha egy hozzáférhető oldalról letöltesz egy filmet, azért téged nem marasztalhatnak el. (Azonban a másolásvédelem megkerülése már illegális). Más országokban, pl az USA-ban ez is büntetendő, a büntetés ráadásul abszolút nincs arányban az okozott „kárral” – ha ilyesmiről egyáltalán beszélhetünk. ( http://www.origo.hu/techbazis/internet/20071005-riaa-40-millio-forintos-karteritesre-iteltek-egy-not-a-kazaa.html ) Megjegyzem kis hazánkban is próbálkoztak a magáncélú másolás betiltásával, egyelőre sikertelenül. Lásd az alábbi cikket: http://telkopiac.hu/lakossagi/hirek/letoltes_tovabbra_is_buntetlenul . Viszont ne felejtsd el, ha te megosztod a művet – legyen az boltban vásárolt CD, vagy egy letöltött album -, már büntethető vagy, szélsőséges esetben akár szabadságvesztéssel is. Ezért senkinek nem ajánlom a fájlcserélő hálózatok használatát.

Erősen javaslom az alábbi cikk olvasását, amelyből kitűnik, mi az amit a törvény enged és mi az, amit nem: http://www.alon.hu/index.php/article/articleview/2216/1/5

Más a helyzet a szoftverek esetében. Ez esetben a magáncélú másolás is büntethető. A szoftverek körében azonban szerencsére vannak freeware szoftverek, amelyeket szerzőik a közjó érdekében fejlesztettek és tették elérhetővé mások számára. Ilyen freeware rendszerek például a különböző Linux disztribúciók, vagy az OpenOffice irodai alkalmazáscsomag. Ezek a termékek sokszor igen jó minőségűek, tehát téves az az elképzelés, hogy kizárólag üzleti alapon lehet jó minőségű szoftvert fejleszteni. A freeware szoftverek fejlesztői vagy szabadidejükben, vagy alapítványi támogatással végzik e tevékenységüket. Az üzlet ezeknél a termékeknél a közvetlen szolgáltatás díjazása, azaz a freeware termékek esetében a tényleges munkát kell megfizetni, maga a szerzői díj az, ami után nem fizetsz.

Már említettem, hogy a kisajátítás az, amit közerkölcsellenesnek tartok. Miért is? Ha te asztalos vagy és készítesz egy bútort, akkor az a személy, akinek eladod egyszer kifizeti a bútor árát, ami a nyersanyagot és a munkád értékét tartalmazza és utána vége. Nem fog szerzői díjat fizetni neked a bútor használatáért és akkor sem kapsz semmit, ha esetleg a bútort, a te termékedet, eladja. Nem így a szellemi alkotásoknál. Szoftverek esetén nem kapsz tulajdonjogot, csak használati jogot. Gyakran (pl. adatbázisoknál) ráadásul évente kell fizetni. Ezért a díjért nem kapsz semmit, csak jogot arra, hogy használd a szoftvert. Nem adhatod el, nem telepítheted csak általában annyi gépre, amennyi a liszenszerződésben szerepel, stb. Ugyanez igaz a védjegyre, egyéb találmányokra. Kicsit hülye dolog az, hogy valaki kitalál egy logót, akár élete végéig ebből jól megél, miközben te húzhatod életed végéig az igát és közel nem élsz olyan jól, mint a logókitaláló paprikajancsi. A találmányok esetén ehhez hozzájön, hogy erkölcs- és talán jogellenes is az emberiség fejlődését, a súlyos problémák kezelésére szolgáló eljárásokat elhallgatni és súlyos összegekért árusítani. A szerzői jogvédelem így válik a fejlődés gátjává, emberiség ellenes szubsztanciává.

Mégis mit kellene tenni? Az alkotók és művészek munkáját természetesen meg kell fizetni. De ez a fizetség legyen arányban a végzett munkával. Marx óta tudjuk, hogy az értékben az emberi munka tükröződik. Ha egy adott terméket több példányban adnak el, akkor a példányszám szerint eloszlik ez az érték a vásárlók között. Itt természetesen minden munkát, a szállítást és elosztást is, azaz a kereskedelmet is fizetjük. De ennyi és nem több. Ezek után már csak akkor fizetünk a termékéért, ha vele kapcsolatban valamilyen szolgáltatást veszünk igénybe. És ha már megvettem, akkor az enyém. Annyi gépre telepítem a szoftvert, amennyire akarom és a legfontosabb: nem fizetek azért, mert elavult gépemet kicserélem és a szoftvert meg kívánom tartani.

A művészek is értéket teremtenek, őket is meg kell fizetni. Magyar viszonylatban 1000 – 1500 forint/album ár nem is lenne sok. Ha kapható lenne a boltokban. Ha nem, akkor engedjék letölteni. Mivel itt olcsóbb a terjesztés, számonként maximum 100 forintot lehetne kérni. Lehet, még így is sokat mondtam. Nem szabadna kérni díjat azoktól az előadóktól, akik rendezvényen mások dalát előadják, csak annyi követelhető meg, hogy tudatosuljon, nem az ő szerzeményük. Ez olyan dolog, ha egyszer én megtanulok valamit, az már az én elmémben benne van, onnét nem törölhető. A zenész egyszer fizetett, hogy megtanulja a dalt – mert megvette a kottát, vagy az albumot és hallás után tanulta. Miután megtanulta, az már az övé, az ő elméjében raktározódik. Nincs erkölcsi alapja ezek után senkinek díjat kérni azért, mert olyat ad elő, amit megtanult. Csak azt lehet és kell megkövetelni, hogy a szerző nevét tiszteletben tartsák.

Az internetes „kalózkodás” társadalmilag hasonló jelenség, mint az USA – beli szesztilalom idején (1920 – as évek) a szeszcsempészés és szeszfogyasztás. Nem lehet tiltani egy széleskörű társadalmi igényt. http://ingyenmp3letoltes.hu/category/szerzoi-jogok-es-azok-megsertese/ Ha legalizálják a letöltést, még hasznot is hozhat. Jómagam azt a módszert követném, hogy a művészeti tevékenységet, beleértve az előadóművészit is, állami támogatásból finanszíroznám közhasznú szervezeteken keresztül. És bevezetnék egyfajta médiaadót. Ezt adathordozók (ez ma is így van) árába, valamint az Internetszolgáltatás díjába, televízió előfizetési díjba építeném bele. Mindezek mellett a művészek részéről is egyfajta önmérséklet lenne szükséges. A kufárok számának radikális csökkenése meg egyébként is csökkentené az egyes művek árát. A művészek önmérsékletre intése főleg az USA-ban lenne időszerű. Ha a sztár nem hajlandó a milliós gázsiról lemondani egy filmszerep kedvéért, akkor keresni kell olyanokat, akik olcsóbban is elvállalják. Ennyire egyszerű. Szerintem az alkotóművészek sem érdemelik meg az átlagjövedelem sokszorosát. Addig, míg vannak olyanok, akik naphosszat robotolnak és éppen a betevőjüket (vagy azt sem) keresik meg, addig luxust teremteni mások rovására erkölcstelen, igazságtalan.

A szoftverfejlesztés és a találmányok területén is vannak átgondolandó dolgok. A végzett munkát és a szolgáltatást meg kell fizetni, de a vagyoni értékű jog felejtős. Ez a kizsákmányolás egyik formája, s mint társadalom és fejlődésellenes, el kell vetni. Lehet másként működni, el kell olvasni a szabad szoftverekkel kapcsolatos cikkeket. http://www.fsf.org/ Elgondolkodtató az is, hogy míg a szabad szoftverek alkalmazása az állami vállalatoknál és a hivataloknál jelentős hazai munkaerő-keresletet generálna és a költségek az élőmunkára, azaz a humán erőforrásra fordítódnának, addig multinacionális cégek termékeit részesítik előnyben és nem azért, mert azok jobbak. A politikai elit felelőssége tagadhatatlan.

A kedves olvasót ismételten kérem, hogy cikkemet ne tekintse a kalózkodás apológiájának. Ehelyett egy olyan elgondolkodtató írásnak szántam, amely olyan tabukat kíván feszegetni, amelyeket a törvényhozás útján kellene orvosolni, javítani egy igazságosabb társadalom létrehozása érdekében.

forrás: virtus.hu

Míg a fejlettebb piacokon a az illegális zeneletöltés mellett kialakult a jogkövető olcsó fizetős megoldás, amely némileg visszahozta a lemezpiac zuhanását, Magyarországon a kalózmentalitás az úr, és a legális csatorna nem kifizetődő.

A Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (Mahasz) adatai szerint 2006-ig nagyjából 5,5-6 milliárd forint között ingadoztak a CD-eladások, de 2008-ra már csaknem négymilliárd forintra (3,895 milliárd) csökkent a forgalom, idén pedig minden bizonnyal folytatódott a lefelé tartó trend. Bár 2006-os zenepiaci elemzések még biztató jelnek tekintették, hogy a világ legfejlettebb piacain komoly növekedésnek indult digitális zeneforgalmazás már részben ellensúlyozni tudta a hagyományos hordozók piacának visszaesését, Magyarországon hasonló áttörés nem történt. A 2008-as adatok szerint a letöltésből származó bevételek ugyan dinamikusan nőttek, de még így is csak kicsivel haladták meg a 70 millió forintos szintet.

A legális zeneletöltés szemmel láthatóan nem különösebben jövedelmező üzletág ma Magyarországon – mondta el a Dalok.hu legális zeneletöltő-oldal szerkesztője, Biljarszki Emil. Ezt mi sem bizonyít jobban, mint hogy a piacra kimerészkedő online zeneáruházak közül négyből már ketten beadták a kulcsot. A Dalok.hu maradt ugyan, de ez leginkább annak köszönhető, hogy a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, azaz a zenész szakszervezet biztosítja az anyagi kereteket. Az oldal ugyanis a hazai zenekaroknak komoly marketingfelületet is nyújt.

Sokan úgy gondolják, hogy a magyar zenehallgató egyszerűen nem hajlandó fizetni azért, amit ingyen is megkaphat, igaz nem egészen legális úton (nálunk ugyan csak a zene feltöltés illegális, de ez a fájlcserélőknél leggyakrabban az ingyenes letöltés feltétele). A magyar néplélek ilyen leegyszerűsítése azonban nem biztos, hogy megállja a helyét. Lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy nálunk az internetes fizetés a macerás.

Biljarszki szerint az internetes micropaymentre (a számonként fizetés tipikusan ilyen) egyszerűen még nincsenek elég jó megoldások Magyarországon. Vagy bankkártyával fizetnek a vevők, vagy sms-sel. Rengetegen félnek azonban megadni a bankkártyájuk adatait, az sms díjánál pedig a szolgáltatóknak fog igen erősen a ceruzájuk. A banki 3 százalékos költséghez képest ők 20 százalékot kérnek egy-egy fizetéskor. A megoldás talán egy olyan – több helyen is működő – rendszer lehet, amelynél a vevők bankszámlájukon elkülönítenek egy külön összeget, amely virtuális bankkártyaként működik, és ezzel fizethetnek majd.

A jó üzleti modellekre a fejlett digitális világban azért akad rendesen példa. Ha nem is a 6 milliárd letöltött dallal dicsekedő óriás iTunes a minta, akkor is ott van például a rendkívül jövedelmező beatport, amely leginkább az elektronikus zene rajongóinak (és a laptopról dolgozó DJ-knek) nyújt fizetős szolgáltatásokat. Ebben a szegmensben ugyanis a legtöbben azonnal meg akarják hallgatni a legújabb trendet, hangzást, és nem bírnak várni addig, míg meg nem jelenik a lemez, majd a lemez bemásolt változata az illegális hálózatokon.

Bár a zenefájlok nem klasszikus karácsonyi ajándékok, a hazai letöltőoldalak is készülnek az ünnepekre. Erre az alkalomra például árulnak olyan kupont is, amit úgy ajándékozhatunk oda valakinek, hogy nem kell kitalálnunk az ízlését, mert majd saját maga választ az oldalon magának számokat. De külön karácsonyi számokat is ajánlnak, hogy ünnepi hangulatú dalokkal fessük magunknak alá a karácsonyi készülődést, fadíszítést vagy akár a vacsorát is.

forrás: fn.hu

Érdekes fordulatot vett a svédeknél a kalózellenes mizéria. Az ország internetszolgáltatói összefogtak a törvény ellen.

Mint azt mi is megírtuk, nemrég óriási forgalomzuhanással lépett hatályba Svédországban az IPRED kalózellenes törvény. A jogszabály alapján a jogtulajdonosok kikérhetik a feltételezett jogsértő megosztók személyes adatait az internetszolgáltatóktól. Ezt azonban ellenzik a cégek.

Ami azt illeti, nem újdonság a tiltakozás. Múlt novemberben adott ki nyilatkozatot a Bahnhof nevű szolgáltató vezérigazgatója, amiben sérelmezte a törvény visszásságait. „Jelenlegi formájában a törvény nem tesz különbséget felhasználók és számítógépek között. Ezenfelül az internetszolgáltatókat kémkedésre kényszeríti.” A közlemény szerint a cég nem fog eleget tenni ennek a törvényi kötelezettségnek.

A vállalat egy friss rádióinterjúban megerősítette az álláspontját. Emellett kifejtette, hogy a szolgáltatóknak nincs törvényi kötelezettsége arra, hogy az ügyfeleik IP-címéhez köthető információkat tároljanak. Így a cég nem is tárol ilyen adatokat, és ha bíróság utasítaná, akkor se tudna átadni semmit. Ráadásul ezzel nem az egyetlenek.

Két napja a Tele2 is bejelentette, hogy követik a Bahnhof példáját. Az országban a Tele2 az egyik meghatározó szolgáltató, több mint hatszázezer ügyféllel. Niclas Palmstierna, a cég igazgatója a következőket nyilatkozta: „Eddig belső használatra tároltunk néhány információt. Most azonban az ügyfeleink adatainak védelme érdekében beszüntetjük ezt a gyakorlatot. A döntésben az IPRED hatálybalépése nagy szerepet játszott. Nagyon fontosnak tartjuk az ügyfeleink ezen téren történő védelmét.”

„Nincs semmi az Elektronikus Kommunikációs Törvényben arról, hogy mit kellene tárolni, csak az, hogy mit nem szabad tárolni. Átnéztük a cikkelyt és nincs semmiféle kötelezettségünk arra, hogy bármilyen adatot is tároljunk az ügyfeleink IP-címéről” – folytatta.

Peter Danowsky, az IFPI jogásza és az első IPRED ügy jogi képviselője nemtetszésének adott hangot. „Mindenki a parlamentben úgy gondolta, hogy a szolgáltatók lojálisak a törvényhozáshoz és nem kívánnak közreműködni a törvényszegésben. Amennyiben a Tele2 nem változtat az állásfoglalásán és mások is követik azt, a jövőben erősebb törvény lesz.”

A kijelentése azonban nem változtat azon, hogy az első ügyben is akadályba ütközött a vádlott felkutatásánál. A célpont egy hangoskönyveket tartalmazó privát FTP szerver volt. A bíróság a jogvédőknek engedve elkérte az adatokat az internetszolgáltatótól. Illetve csak kérte volna. Az Ephone nem volt hajlandó kiadni az adatot, mivel véleményük szerint „hiányos a felhozott bizonyíték”. A bizonyíték nem állt másból, mint képmentésekből és naplófájlokból.

A szolgáltató szerint ez korántsem elég bizonyíték. Szerintük az ügyfél adatainak kiadásával sérülnének a személyi jogai is. Az igazgató szerint „Sokkal komolyabb bizonyítékot kell ahhoz bemutatniuk, hogy egy ügyfelünk személyes adatait kiadjuk.” A fentebb említett internetszolgáltatók számíthatnak az európai parlament támogatására, ami nemrég 138/46 arányban támogatta az internetfelhasználók adatvédelmének kiemelkedő fontosságát.

forrás: technet.hu