Ingyen Mp3 Letöltés

Muszáj saját adathordozón tárolni a zenét? Az on-demand (igény szerinti) zenei szolgáltatók szerint erre határozott nem a válasz. A zeneipar azonban vegyes érzelmekkel figyeli a változásokat: a kiadók a hasznukért remegnek, a felhasználók pedig a ritkaságokat és a magyar zeneszámokat hiányolják.

A zeneletöltés nem megoldás – gondolhatják például, akiknek tönkrement az mp3 gyűjteményük, mert megkarcolódott a CD, amire kiírták a számokat. Mások nem akarnak kalózkodni, kriminalizálódni a jelenleg érvényben levő szerzői jogi törvény miatt. Bármi legyen a motiváció, az on-demand zenei szolgáltatásokat, melyeken gombnyomásra milliószám találhatóak meg zeneszámok, világszerte egyre jobban megszeretik az emberek. Egyre több is van belőlük: a legismertebbek – a Napster, a Spotify vagy a Rhapshody – réges rég kínálják a legkülönbözőbb zenéket, utóbb felsorakozott melléjük a német Simfy vagy a Steereo. A Napsternél tízmilliós adatbázisból lehet online hallgatni a számokat a havidíjért vagy letölteni a számonként 99 eurocentnek megfelelő összegért Amerikában, Európába és Japánban. A Napster To Go csomagban például 14,95 euróért több mint tízmillió számhoz lehet hozzáférni, ezeket kompatibilis mp3-lejátszóval meghallgatni, akár három PC-re korlátlan mennyiségű zenét az adatbázisból letölteni, keresni, illetve egyes címeket megvásárolni és kimásolni.

Itthon nem ilyen fényes a helyzet. A nagy szolgaltatók – a Grooveshark kivételével – tipikusan nem szolgáltatnak a regióban, illetve nincs releváns magyar zenei kínálatuk. Pedig igény nyilván lenne rá, bárki kiszámolhatja, hány dalnak kellene lennie egy hétezer forintos CD-n ahhoz, hogy versenyképes legyen az ára a letöltéssel illetve fájlmegosztással szemben – vagy egyszerűbben fogalmazva, nem hétezer, hanem kétezer forintba kellene kerülnie egy-egy tíz dalt tartalmazó CD-nek, vélhetnénk.

Ezeknek a szolgáltatásoknak ugyanakkor nagyon vegyes a fogadtatása: nem győzték meg még a nagyközönséget arról, hogy a művészek érdemben részesülnek a bevételből.

Walter Holzbaur, a Wintrup Musikverlags vezetője (ez a kiadó képviseli például a Wir sind Heldent vagy David Guettát) a Spiegel Online-nak azt mondta: „Amit egyáltalán nem tudok megérteni, az az, hogy jön egy szolgáltató, a piacra helyez egy új üzleti modellt anélkül, hogy konkrét megállapodása lenne a termékről, ami ezt az üzleti modellt egyáltalán lehetővé teszi.”

Mikroszkopikus részek
Az Information is Beautiful még azt is kiszámolta, melyik digitális piacon milyen feltételekkel mennyit keres egy művész. A last.fm-en publikálva akkor kereshet például havonta 1160 dollárt, ha 1.546.667 alkalommal hívják le a számát – szintén havonta. Itthon a zeneszerzők-szövegírók az Artisjus útján előfizetőnként havi 200 Ft jogdíjat kapnak a korlátlan zenehallgatást szabad kiválasztással nyújtó szolgáltatóktól – derült ki az Artisjus közleményéből, amit a legutóbbi, ötvennél is több szerver lefoglalásáról szóló hírek kapcsán adtak ki.

„Az ilyen szolgáltatások azonban nem tudnak megerősödni, mert a keresletet elszívják a jogsértő fájlcserélő hálózatok. És tegyük hozzá halkan, amíg ezekhez a tartalmakhoz ingyen hozzá lehet jutni és a morál nem igazán változik, addig nehéz elfogattatni az emberekkel, hogy miért jobb az eredeti, a legális. Emellett a nemzetközi médiavállalatok is nehézkesen biztosítják saját jogaikat magyar jogszerű szolgáltatásokhoz” – teszi hozzá Tóth Szabolcs, a Sugarloaf zenekar zeneszerzője, az Artisjus szerzői véleményező bizottságának tagja.

A gyakorlat mégis mást mutat: az emberek igenis hajlandóak fizetni a korrekt áron kínált, könnyen elérhető minőségért: nem csak a prémium szolgáltatásokért, de az SMS-warez szervereken kínált tartalmakért is. Miért ne fizetnének tehát a legális áruéért?

Hivatalos adatot nem publikáltak arról, mekkora például a Spotify bevétele, csak annyit tudni, hogy a több tízmillió zenét ingyen letöltő felhasználóval 325.000 fizető prémiumügyfél áll szemben. A zenei iparban remek alternatíva lehetne a streaming az illegális P2P börzék helyett.
on-demand streaming
Az on-demand streaming zenei szolgáltatások igényb evételével igény szerint lehet a hanganyagokat egy központi adatbankból letölteni. Egyidejű, vagy azonnali adatfolyamot jelent emellett, általában tömörített multimédiás információ interneten keresztül való kézbesítése.

Tóth Szabolcs egy korábbi hvg.hu cikkel kapcsolatban kirobbant fórum-vitában ugyanakkor azt hangsúlyozta: nem az Artisjuson múlik, hogy itthon olcsón, kényelmesen és legálisan lehessen hozzájutni a zenékhez, hanem az üzleti szereplőkön – a megoldást pedig kormányzati digitális stratégia létrehozásában látják.

“Biztos vagyok abban, hogy a jövőben a zenefogyasztás nagy része on-demand streamingen kereszütl zajlik majd ” – véli a berlini digitális média tanácsadó Petar Djekic. Szerinte a konzerv zenei élmény előnyeit és jelentőségét túlértékelik. „Történelmileg nézve a zene birtoklása fizikai hanghordozón alig több mint száz évre tekint vissza. A hanghordozók piaca az utóbbi években visszaesett, már a német zeneipari szövetség képviselői is belátták, hogy újabb megoldások felé kell fordulni” – teszi hozzá a tanácsadó.

Más kérdés, hogy hol lehet megvenni a ritkaságokat: ahogy az egyik kommentelő a korábban említett vitában felvetette: „hol tudom megvenni a Nightwing zenekar 1982-es lemezét, a Black summert? Melyik Magyar CD áruházban vagy melyik Magyar Online boltban? Ja, hogy a Nightwing zenekart sem az online CD-áruházak, sem a magyarországi áruházakan nem ismerik?… Ja, az USA-ban lehet 1982-es lemezek CD-jét kapni potom 4.99 ért?” Ugyanő hívja fel a figyelmet arra, hogy „ha itthon rendelem meg az Új IRON MAIDEN albumot, a Final frontiert, alapból alsó hangon 6 000 körül fog indulni. Ugyanezt a terméket Angliában előrendeléssel 6 EURÓÉRT !!!!! LETÖLTHETEM. Hol van Magyarország ettől…”

Nem rossz üzlet
Sokszor tehát a felhasználónak nem marad más választása, mint illegálisan letölteni, amire vágyik – pedig szívesen fizetne is érte. Ahogy mások a prémium szolgáltatásokra is hajlandóak áldozni. A Simfy esetében például az egyik üzletvezető, Steffen Wicker szerint nem magáért a zenéért, hanem a kényelemért fizetnek az emberek. A Simfy-prémiumfelhasználó 9,99 euróért használhatja majd a zenehallgatást kényelmesebbé tevő alkalmazást a számítógépén, az okostelefonján, illetve a mobil-alkalmazásokat – online vagy offline is. Steffen Wicker azt is elárulja, hogy a mintegy tíz eruró 60-70 százaléka landol a lemezkiadók és az értékesítők számláján. Ez havonta és felhasználóként ugye 7 eurót jelent, 84 eurót tehát évente, ami szerinte nem rossz üzlet – főleg, mert a társaság úgy számol, hogy az év végére hatszámjegyűvé növekszik a prémium-előfieztői száma.

A hazai piacon a streaming kínálati oldal gyakorlatilag üres. A piaci rést itthon is felfedezték: Magyarországon a 3G Multimédia nevű technológia-fejlesztő cég motorjával indul egy új szolgáltató a nyár közepén, egyelőre tesztüzemben – tudtuk meg a 3G Multimedia munkatársától, Molnár Dánieltől. Azt is hozzátette: „A felhasználók figyelméért folyó versenyben a mai vizuális, összekötött világban a zene rögzített formája a háttérbe szorult – szó szerint. Mi hiszünk a zene értékében, de be kell látnunk, a bakelit szaga már keveseket hoz lázba, és az új generáció tagja közül sokan nem is tapasztalták meg a dobozos zene birtoklásának élményét.”

„A felhasználóval fizettetni a zenéért kudarcra ítélt modell” – hangsúlyozta a hvg.hu egy korábbi cikkében 3G Multimédia egyik alapítója, Sziklay-Pap Ferenc. Szerinte ugyanis a zenefogyasztási szokások radikálisan megváltoztak, a hanghordozóról digitális formátumra való átállás már szinte teljes egészében lezajlott, és küszöbön áll a következő fordulat. Az egyre nagyobb sávszélességnek köszönhetően fogyasztók milliói kezdik felismerni, hogy szükségtelen letölteniük és tárolniuk a zenéket, ha stream technológával, realtime lejátszással is élvezhetik a zenét.

Ráadásul a stream alapon nyugvó zenei megoldás nem csupán PC, hanem mobil környezetben működik, a közösségi oldalakba (pl. Facebook, IwIw) is beépülhet.
A 3G Multimédia és partnerei által járhatónak vélt üzleti modell szerint a földrajzilag és tematikusan releváns reklámra fókuszálnak, és ha komolyabb érzelmi kötődés alakul ki egy előadó és hallgatója között, ezt a kötődést merchandising értékesítésével, vagy élményre fordításával, koncertjegyre konvertálják a tervek szerint.

A piac jelen becslések szerint a következőképp oszlik meg: rögzített zene 28 milliárd USD, koncertjegyek: négymilliárd USD és merchandising 1,5 mrd USD. Az arányok átalakulnak, egyelőre a növekedes helyett inkább a hagyományos modell átalakulása, a csatornák kannibalizálása várható, az abszolútérték csak hosszú távon nőhet.

forrás: http://hvg.hu/Tudomany/20100627_letoltes_helyett

Szépen növekszik a digitális zeneértékesítés árbevétele, de a kiadók szerint a kalózkodás változatlanul súlyos probléma.

Noha az évek óta tartó trendhez illeszkedve tavaly is csökkent a zeneipar globális árbevétele, a digitális eladások egészséges ütemben nőnek, és egyre nagyobb szeletet hasítanak ki [1] a kiadók összforgalmából – így foglalható össze a Nemzetközi Hanglemezipari Szövetség (IFPI) 2009-es statisztikája. A szervezet változatlanul az internetes kalózkodást, az illegális fájlcserét okolja az apadó forgalomért, és legfőbb megoldandó feladatának a jelenség tartós visszaszorítását tartja.

Zeneeladásból tavaly 17 milliárd dollár árbevétele származott a kiadóknak, 7,2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A két legnagyobb piac, az Egyesült Államok és Japán volt felelős a visszaesés 80 százalékáért, a világ többi részén szerényebb, 3,2 százalékos volt csökkenés.

A fizikai adathordozók eladásai világszerte 12,7 százalékkal estek, ám ezzel párhuzamosan a digitális értékesítésből befolyó árbevétel 9,2 százalékkal, 4,3 milliárd dollárra nőtt – ez tízszerese a 2004-es értéknek. Ebben a szegmensben is az Egyesült Államok a legnagyobb piac, mely a digitális forgalom 43 százalékát adja, de az IFPI szerint biztató jel, hogy 17 országban (köztük Ausztriában, Dániában, Svédországban és az Egyesült Királyságban) több mint 40 százalékkal nőtt a digitális zeneforgalmazás bevétele.

A valósághoz tartozik, hogy a legális zenepiac növekszik ugyan, de maga a növekedés erőteljesen lassul: egy évvel korábban, 2008-ban még 24 százalékos növekedésről számolt be [2] az IFPI.
hirdetés

A szervezet adatai aszerint ma több mint 12 millió zeneszám vásárolható meg 400-nál is több legális online boltban. Működni látszik az az üzleti modell is, amelyben az internet- és mobilszolgáltatók szerződnek a kiadókkal, kereskedőkkel, és így kínálnak ügyfeleiknek zeneszolgáltatást.

A nagyobb piacok közül Spanyolországban, Kanadában és Olaszországban csökkent legmeredekebben a zeneipar forgalma. Az IFPI – legalábbis az első kettő esetében – ezért egyértelműen a kalózkodás elleni puha fellépést okolja. A szakmai szervezet állítja: az illegális fájlcsere komoly gazdasági probléma, és egy tanulmányt idéz, amely szerint ha Brüsszel nem lép fel határozottan a jelenség visszaszorítása érdekében, akkor 2015-ig a kreatív iparágakban 1,2 millió munkahely szűnik meg az Európai Unióban. Ma a p2p-hálózatokon megosztott jogvédett tartalmak adják a globális internetforgalom 20, az európai forgalom 29 százalékát – állítják.

forrás: http://index.hu/tech/2010/05/03/beindul_a_legalis_zeneletoltes/

Az NPD piackutató adatai szerint tavaly mintegy 25 százalékkal kevesebben töltöttek le zenét a különböző fájlmegosztó oldalakról az Egyesült Államokban, mint egy évvel korábban, a felhasználókat azonban nem a legális fizetős oldalak szívták el.

A törvényes és hivatalos zeneforgalmazási csatornákat igénybe vevők száma ugyanis eközben szintén jelentősen, 24 millió fővel lett kevesebb, de ami igazán figyelemreméltó az az, hogy az internetes zeneboltokban is 1 millióval kevesebben vásároltak a tengerentúlon. Eközben a P2P hálózatokon található egyéb tartalmak, például filmek és szoftverek forgalma nem csökkent, azaz a fő visszatartó erőt nem az ilyen letöltések veszélyei, a vírusok és az esetleges jogi következmények jelentették. Russ Crupnick, az NPD egyik vezető elemzője két fontos jelenséget vázolt föl a jelenség háttereként. Az egyik az, hogy az olyan, reklámokból eltartott oldalak, mint a Pandora, a Spotify, vagy a Vevo, ahol ingyen lehet zenei streameket hallgatni, egyre népszerűbbek az internetezők körében. Az egész kicsiben hasonlít arra, amit a technológiai cégek „cloud computing” elnevezéssel a jövő számítógépes paradigmájaként mutatnak be: minek letölteni és a winchesteren/CD-n tárolni a zenéket, ha egyszer bármikor hozzáférhetők online? A másik ok inkább csak feltételezés: Crupnick elképzelhetőnek tartja, hogy a letöltők egy része olyan, ízlésének megfelelő teljes gyűjteményt állított össze magának, amit már nehéz lenne kiegészíteni, így nem nagyon tölt le újabb zenéket.

A fentiekhez hozzátehetjük, hogy az NPD adatai egyértelműen alátámasztani látszanak azt a feltételezést, hogy a zeneipar válságáért az internetes fájlmegosztás csak részben tehető felelőssé. Hiszen ha valaki nem akart fizetni a zenéért, régebben is megtehette, hogy CD-t (vagy még korábban kazettát) másolt, attól pedig nem feltétlenül vett valaki akkor sem több eredeti lemezt, mert kevesebb zenét tudott így másolni, mint ma letölteni. Ugyanakkor szembeötlő, hogy a lemezkiadók manapság mennyire nem hajlandóak igazán színvonalas új produkciókat menedzselni – ha több ilyen lenne, valószínűleg a P2P zeneforgalom sem csökkent volna 2009-ben.
forrás: http://hirek.prim.hu/cikk/76874/